Feltárás - Kutatás - Munka
Gortani barlang, 2003 február

Íme az élménybeszámolóm a 2003. februári Gortani túráról. Az élmények nem időrendi sorrendben vannak, próbáltam témák szerint azokról a dolgokról írni, amelyek mély nyomot hagytak bennem. Szóval így láttam a dolgokat kezdőként (egy éve barlangászom), az első hosszabb túrámon:

Felfedezés
Találtunk új részeket, voltunk olyan helyeken, ahol eddig még senki, mi hagytuk az első nyomokat az iszapban. Néhány követ kellett az útból félrerakni, és jöhetett a következő akna, azután meander a végén szifonnal.

Térélmény
Amikor egy 25 méter átmérőjű, 140 méter mély akna fölött átívelő kötélhíd közepén megáltam és lenéztem, akkor egy pillanatra megált a szívem (az akna alján álló emberek akkorák voltak mint a bolhák). Ott lógni a semmiben -pici és jelentéktelen vagyok, de a világ bennem van.

Történelem
-700 méternél egy meander falán sárga festékkel felmázolva: 1968. Ezek akkor még drótkötélhágcsóval nyomhatták, kemény lehetett. Ez aztán a hőskor! A barlang végpontján egy tágas, zöldvizű szifon partján otthagyott rozsdás búvárpalack tanúskodot régmúlt idők kísérleteiről (feledésbe merült vele a búvár). Búvárólmok, búvárorsó, régi mászókeret az elhagyatott végponti bivaknál. Játékgitár.

Életkép a bivakból #1.Emberek
Alapvetően rendes volt mindenki. Volt aki rosszul kezdett nálam, de az első benyomás nem az utolsó.
1.alapszabály: A Papp Ferenc a leges legjobb fej. (kár, hogy kevesen voltunk)
2.alapszabály: A Pizolit is jó fej. Végpont kiszerelő túrán velük voltam. Az elején egyiküket sem ismertem, de egyből befogadtak, tesónak hívtak, és vakon megbíztak a kötélben, amivel én biztosítottam őket (volt egy szarabb fölmászás, ahol előre mentem, és tüzoltóból biztosítottam). Hívtak minket (PF) a mecsekbe meg mindenhová. Szerintem ez egy olyan csoport, akivel összefogva önállóan mehetnénk akárhová. Imádták a szpeleoszart.
3.alapszabály: A Ferike is jó fej, meg még sokan mások, de azért nem mindenki.

Életkép a bivakból #2.Határok
Az elején pszihésen voltam a határaimnál. Nem ismertük még a többieket, napfényhiány megszokása, igények és intimszféra tökéletes leépítése (a szaróhely a bivak szélén volt mindenki orra előtt, két méterre a fekhelyemtől), omladékos aknákban egy-két durvább kőhullásos buli, a tudat hogy egy hétig itt leszek stb... Aztán beleszoktam a dologba, és ment minden simulékonyan. A végén azonban jöttek a fizikai határok. Hosszú végpont kiszerelő túra után kevés alvás aztán két beggel spuri kifelé kialvatlanul. Lassú voltam. Köszönöm a társak türelmét. Egy heti szívás jött ki rajtam, úgy voltam szarúl, úgy éreztem magam közérzetileg, mintha lázas lennék, csak éppen fázás nélkül. Még a hegyen lefelé is lassan tudtam csak menni. Az átereszben (sípája alatti patak átvezetés, klasszikus cső) 14 órát aludtam.

A környék #1.Felszín
Amikor kiértünk a barlangból sütött a nap, gyönyörű tiszta napsütés egy hét után! Nem kis élmény. A sípáján már holdvilágos éjszaka volt, beggel a seggünk alatt csúsztunk lefelé, alattunk a város fényei.

A környék #2.Küzdés
Itt a városban el sem tudják képzelni az emberek, hogy valahol a hegy belsejében egy agyagos kötélen visszacsúszó mászógépekkel felfelé izzadva szencségelve kimerülten két szőkület között mennyire vonzó gondolat tud lenni egy sáros hepehupás polifómon fekvő vizes hálózsák, mellette gyűrött piszkos pillepalackokban opálos víz, gázfőző (félig kifogyva), egy kis meleg plussz esetleg, vagy valami tésztafőzés hmmm... De a napnak még nincs vége, odáig még el kell jutni, most az overál zsebéből húzok elő egy kis üres szalonnát - elfelezzük...

És hogy miért éri meg, de rohadtúl ez a dolog az energiát? Most csak két dolog jut eszembe, de lehet, hogy van még több is.

  • Az érintetlen, vad és kegyetlen szépség.
  • Egy ilyen helyen nem egymás ellen kell küzdeni, hanem az elemek ellen, és ez az ember hivatása.

Robi barátom azt mondta, hogy a barlang nem más, mint az elemek legrosszindulatúbb összefogása az ember ellen.

Nagy élmény volt.

(c) lacc
2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR