Túrák
Kelet-Hercegovinai barlangi merülések, 2005 augusztus 5 - 20.

Akik ott voltak:

  • Balázs Gergely
  • Dianovszky Tibor
  • Fogarasi Gábor
  • Kamarás Norbert
  • Kovács Balázs
  • Meixner Zsolt
  • Pataki Róbert
  • Rogelio Mier Ortega
  • Sári Attila
  • Szabó Zoltán

CuccokVoltunk Boszniában, és bezsákoltunk egy rakás élményt, kedves jó barlangokat, gyűjtöttünk -fotóztunk állatokat, amikért végül is kimehettünk... szóval volt minden. Csak a helyi nőkkel nem sikerül ez évben sem közelebbi ismeretséget kötni. Nehéz azért egy nacionalista országban turistának lenni :). Bár végre voltunk egy bosnyák házibuliban, de a jég nem tört meg, es a házi"gazdá"nk is még a férfi és a nő közti kétes állapotban leledzett... egy börtönviselt nő, aki úgy mozgott, mint egy férfi, és aki engem pl. megfenyegetett, hogy megver, ha kinevetem a barátait... no... hát, ez még mindig hátra van.

Megközelítés
Merülőhely
Szóval az eredmény az számszerint 11 darab barlang. Na bumm... ez azért nem sok, jobban mondva nem érték. Ebből merültünk hatban, de a felszerelések miatt a múlt évinél nem jutottunk sehol sem tovább, csak abban a kettőben, ami nekünk új volt. Megnéztünk még négyet, de azoknak a bejárata olyan szűk volt, hogy nem lehetett beljebb tolakodni rajtuk, valamint voltunk még egy szárazbarlangban is, amiben ugyan meglett a szifon, de egy gusztustalan omlásba ágyazott (nem kézi) gránát miatt inkább nem mentünk oda többé.
Készen Erre a vacakra, amit ott találtunk, a helyi erők fegyvermestere is azt mondta, hogy nem megy le érte... pedig csinált egy-két dolgot értünk, amikor a vízbeszállások mellett találtunk valami robbanóanyagot... akkor elvitte, vagy megsemmisítette... az egyik alkalommal csapzottan és végtelen izzadtan jött egy második világháborús tojásgránát mellől vissza... na ott látszott, hogy azért izgul ő is... néha.

Készen 2Az Estevela Baba-ban a kb. 30 méteres szifon utáni, két éve bejárt részeket térképeztük fel. Találtunk még majd ugyanannyit hozzá... most közel 1 kilométer, és gyönyörű... ráadásul én most voltam először úgy barlangban, hogy aktuálisan az én lábam nyoma volt az első, ami tapodta az agyagot.
Első beúszásMondjuk annyira nem rázott meg, mint ugyanez víz alatt, de ott nehéz is a lábnyomokra, mint valami maradandó dologra gondolni... meg ugye a barlangnak nem is kell, hogy felfedezzék... de az az időtlenség, ami megfog egy sötét szifonban, vagy amikor elkezdi az ember visszafelé csévélni az orsót, és tudja, hogy az utolsó, aki innét kimegy... nem tudom milyen, csak szép... és jó volna megmutatni.

A Vljelesnica-ban hosszasan bolyongtunk a víz alatt egy kőomlásos részen... aztán megint járat, megint kőomlás... a végén Visszatérésmegbecsülni sem tudtuk az irányunkat, bennem élt a gyanú, hogy ott jövünk ki, ahol elindultunk, aztán egyszer csak felszínt értünk, úgy nagyjából eddig is fértünk be a hátikészülékekkel, itt már inkább oldalazva kellett menni... és ott ültünk egy kicsi tóban, amiből beleláttunk egy nyelő felfelé mutató ágába... igazából ott csak arra tudtam gondolni, "na hagyjuk a fenébe az egészet, ez nem merülésre való hely..." így utólag meg azon gondolkodom, talán ment még, fel kellene mérni azt a girbe-gurba szakaszt, és valahogyan kitalálni, hogyan és merre tovább... hát... remélem jövőre is ott leszünk.

Szörny
Esti hangulat
És ami talán kevésbé melengeti egy barlangos ember lelkét: több éve keresett állatunkat sikerül fülön, illetve farkon ragadni, lefotózni, mintát venni belőle, találtunk állatokat, amiket kihaltnak hittek... és ezek valószínűleg fontosabbak abban, hogy meg tudják védeni ezeket a helyeket, mint a szimpla beúszkálások.
Jól sikerült no... és tökre örülök, hogy vannak szifonok, amik mellett nincsen kerülő... hogy marad mindig valami a barlangokból, amit soha senki nem ismer meg.

Aztán voltunk Mosztárban... most már át lehetett menni a hídon. Kiskoromban ez a kép ott volt a szobámban Csontvárytól... és most ott voltam a képen, egy elfeledett gyermekkorban, kerestem a szamarat a nagy batyukkal... Nem mondom, hogy ritkán érint meg a világ, de most tényleg össze volt szorulva a torkom, amikor átsétáltam azokon a köveken...
És néhány év múlva megint turistaparadicsom lesz, mert mindenki áthajt majd oda Dubrovnikból... egyre-egyre messzebb kell menni... és nem emlékszem más képekre a falon.

r

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR