Feltárás - Kutatás - Munka
Montenegró kutatótábor, 2006. július - augusztus
csak az asztenoszféra állíthat meg minket...

Nem is tudom hol kezdjem... egyszercsak ott lettünk, elkezdődött, aztán összefolytak a napok. Akadt izgalom is, de a higgadt profizmus urrá lett a helyzeten. Ismeretségek szövődtek vagy mélyültek tovább, és bebizonyítottuk magunknak, hogy már segítség nélkül is képesek vagyunk valamire. Már-már csoportszinten működtünk...

A 3 hetes tábor második 2 hetében voltunk jelen. Kamilla, Norbi, Gümőke, Qpac, Pulcsi, Vikesz, Zs és én érkeztünk elösszőr, aztán pár nap késéssel csatlakozott Markedli és Jöllencs is. A 60 fős csapatnak így egy egész jelentős részét mi adtuk.

Első feladat a Duboki Do barlang 280m mélységben levő szifonjának átmerüléséhez, a szifonon túli bivakhoz és a további feltárásához szükséges cuccok levitele volt. Több mint 20 nehéz beg +telefon kiépítés. Aki élt és mozgott, ebben segített.

Aztán eljött a mi időnk. Sáska bácsi felszíni bejárásainak köszönhetően elég sok feltárásra váró lyuk van. Ezért Pannával megerősítve 2 csapatban elindultunk Sáskabácsival. Vittünk fúrót, kötelet stb...

Az egyik lyuk egy akna alján feltöltődve zárult. Viszont a másik... na annak nem lett vége. 25m -es ferde hasadékakna, alján többfelé is indultak járatok.

Másnap Vikesz és Pulcsi a Nyegos rendszer kutatásának előkészítése felé fordultak, mi hatan visszamentünk a barlangunkhoz. Norbi, Kami és én egy nagyon durva Hilti fúróval és rengeteg beszerelőcuccal fölvértezve elindultunk föltárni, ZS, Pac és Gümőke műszert és füzetet ragadva nekiálltak fölmérni. Ezt is meg kell tanulnunk...

-bejárati akna alaposabb beszerelése, alján lebújás, törmelék, Norbi talál egy oldaljáratot (ami szintén lefele halad), és kezd igazán durván rákattanni a fílingre. Fosszil meander, veszélytelenítés, vissza a főágba, 10 -es akna, lemászás, fölmászás, 15-ös akna, újabb aknák -ez egy aknarendszer! Meander, patak az alján... elfogyott a beszerelő cucc, újabb akna... talán le tudnék mászni... de föl már nem biztos... a járat megy tovább az érintetlen ismeretlenbe. Nehéz itt megállni, de azért vagyunk itt, hogy emberré váljunk, nem azért, hogy hullává. Ugyhogy mára ennyi, jövünk újra-

A barlang elnevezésében 2 nap alatt nem tudtunk megállapodni. A vita nem volt mindig konstruktív. Úgy gondoltam, tovább kell végre lépni. Senki sem tanított meg arra, hogyan kell ennyi ember különböző akaratának megfelelni... de azt hiszem, hogy ha nem lehet, vállalnom kell a konfliktust. A legelső ötlet lett a végső: Bubba barlang. Volt akit megbántottam a módszerrel, de ez a név volt az, ami leginkább közel állt a konszenzushoz. Reméltük a barlang méltó lesz ehhez a névhez...

Mindeközben a búvárok a Duboki Do -ban a szifonon túl mintegy 500m -es mélységben újabb szifonba ütköztek, visszafordultak, és elkezdték előkészíteni a cuccok szifonon való visszaúsztatását.

-Megjött Markó és Jöllencs is. Újra levonul a Dubokiba mindenki, aki mozog. 1-2 órás eltolással indulnak lefelé a 3 fős csapatok.
Beggel fölfele jövet Lakat Fecó és Kagyó jönnek szembe. "Ne menjetek még föl, több beg lesz mint ember. Kéne fordulni is, és a begeket kötélen kéne fölhúzni" -merthogy ezek brutális begek egytől egyig, egyik sem könnyű bivakos beg, hogy valaki csak úgy kettőt hozzon.-

Hosszú nap lett. Kami elgyengült, le kellett raknia a begjét. Kifelé menet 9-szer hányt. Ezek után volt, hogy 3-man pakolásztunk előre 7 beget, mindegyik több mint 20 kiló. Hoszabb köteleknél hosszas beg-transzport.

Ami rosszul esett, hogy valaki a felszínen közben elterjesztette, hogy a beg transzport hosszú és fölösleges, tiszta baromság, éshogy a pappferencesek találták ki lustaságból. Csak dugót okozunk anélkül hogy ez bárkinek is jó lenne. Honnan vette mindezt? De persze 2-tőt fordulni senki sem akart.

-Aztán pihenésképp egy nap esőben ázás Kotorban, és a tengerparton.
Lakatnak lerobban a kocsia. Számára kezdődik a kálvária... Viktor Kagyóval és Pannával alászáll a Nyegosba bivakolni, mi 9-cen elmegyünk folytatni a Bubba barlang feltárását.
Markó nagyokat böfög (ami vicces), mindemellett jelentősen megnöveli jelenlétével a magabiztonságunkat, és az elvégezhető feltárómunka mennyiségét. Rá azthiszem bármiben nehéz helyzetben lehetne számítani.
Jöllencs, Pulcsi és ZS felmérnek, Kami és Norbi Markóval elmennek föltárni a Norbi által talált Rojt -ágat, Gümőke és Pac velem jönnek a föágba tovább haladni. Lefele menet köteleket cserélgetünk rövidebbekre, spórolás végett.-

Még nem indultunk el az új részben, amikor Markóék utánunk jöttek a nagy hírrel... A Rojt -ág végén egy ablakba benézve széles járatra láttak rá. Telefonzsinórral... szóval megérkeztek a Nyegos ismert felső fosszil járatába.

-Hú, akkor most akkor örüljünk, vagy legyünk csalódottak? Mindenesetre a fő ág megy tovább. Most egy rohadt szűk meander következik. Markó és Pac elkolbászolgatnak ide-oda, bebújnak mindenhová.-

Végülis találtak egy az aktív járat fölött végighúzódó fosszil szakaszt, amiben sokkal kényelmesebben lehet közlekedni. Végig mászható, de helyenként nagyokat lehetne esni az alatta húzódó aktív -ba.

-Sok embert így nem küldenék ide... különbenis, meg kell tanulnunk beszerelni, ez itt most az iskola. Beszereljük... Ez elég sok időt vesz igénybe.-

A fosszil járatból majd visszaereszkedtünk a vizes részbe egy aknán. Aztán két kisebb akna, végül egy alul eltömődött meander, fölötte álfenék mentén nehezen, de tovább lehetett haladni. Aztán egy reménytelenül szűk részben még átprésltem slószban magam, de utána még durvább szűkület következett.

-Vajon itt tovább lehetne menni?- A nap végén hullafáradtan úgy ítéltem meg, hogy nem...

Másnap, míg Jöllenccsel és Zs -vel felmértünk, Markó és Gümőke majomhidat szereltek a fosszilt kettészelő akna fölé, hogy a fosszilban tovább lehessen haladni. Sajnos ennek a járatnak is feltöltődött a folytatása...

-Markó bont másfél órát. A bontási helyzet kisértetiesen hasonlít a Gortaniban a Hideglelés bontására. Lankásan feltöltődött metróalagút. Aztán Juli bepróbálja magát, és átfér. Falevelekről, és végkép eltömődött járatvégről tudósít. Én is átszívom magam a szűkületen, de semmi bíztatót nem látok. Viszont a falevélkék mélyen belém vésődnek... hihhetetlen ideje lehetnek itt... ártatlanok, esetlenek, gyönyörűek és titokzatosak...-

Aztán a bontás előtt egy körben ücsörögtünk szomorkás vidámságban.

-Ez a barlang valószínűleg ennyi volt... dehát ez a barlangkutató lét. Van, hogy nincs tovább. Viszont egyértelműen fordulóponthoz érkeztünk.
Ez a barlang bizonyiték arra, hogy már mi mindent meg tudunk csinálni régi nagymenők nélkül is. A csoportunk patinás múltja... a név "Papp Ferenc" amely már annyiszor cserben hagyott minket, ezek után semmiben sem akadályozhat tovább.
Kell egy benzines fúró, mérőműszerek, egy kutatási terület ... Erdélyben, Szerbiában, Boszniában vagy ki tudja hol, és onnantól kezdve csak az asztenoszféra állíthat meg minket...-

A következő nap egymást követő felhőszakadásai nem kis izgalomhoz vezettek. A Nyegos bivakhoz vezető telefonösszeköttetést javítgató két ember, Lakat és BánTomi brutális vízbetörésről tudósítottak.

-Most ott vannak a bivakban biztonságban, de a barlangban vannak még 3man. Viktor, Panna és Kagyó. Róluk semmi hír, csak remélni lehet, hogy nincs bajuk. A Duboki Do -t éppen kiszerelik, ők is vannak vagy hatan. Vajon mi lehet velük...-

Este a tábori sátorponyva alatt ücsörögve beszélgetve figyeltük, hogyan követik egymást a felhőszakadások. Közben elbeszélgettünk... de a levegőben benne volt a feszültség. Akár még nagy baj is lehet, ha valakit rossz helyen ért az árvíz. Vártuk a hírt a lentiekről. Aztán egyszercsak megérkezett a Duboki kiszerelőcsapat. Amikor beértek a sátori ponyva alá, az egyikük levette a sisakját, és mint egy focilabdába belerúgott. Ideges volt, idegesek voltak, némileg megkönnyebülve. ők mindahányan túlélték... azt hiszem, még overálban berúgtak...

Aztán megszólalt a rádió: Nyegosban mindenki épségben visszaérkezett a bivakba. A táborban ekkor könnyebbült meg igazán mindenki. Később a vízbetörés hangját volt aki közelgő gyorsvonathoz hasonlította. Többórás kényszerbivakokról és nagy várakozásokról számoltak be. Szerintem profin oldották meg a helyzetet...

A tábor további néhány napja egy kellemes levezetésként követte az eddigieket. Volt hogy Markó vezetésével páran közülünk Sáska bácsi lyukjait vizslatta, volt hogy a Nyegos felső fosszil járatának vége fölött a felszínen bontottunk. Nagyon sok barlang van itt bontás nélkül is, de ha ott sikerülne belyukadni a Nyegosba, több órát lehetne a végpont felé rövidíteni.

Gemával és BánTomival voltunk egy Nyegos végpont térképezős és újrész feltáró túrán. Elfogyott a kötél, egy 40m -es akna tetején fordultunk vissza. 17 órát voltunk lent, reggel érkeztünk ki. A végére már nagyon ki voltam. Amikor az ember elkezd halucinálni, már régesrég nem a barlangban van a helye. Ezért is lett a bivak kiépítve. Ezzel azt hiszem a Nyegos klassziknak végérvényesen leáldozott...

Utolsó nap néhányan ellátogattak a Bubba barlangba. Ki is szerelték. Kagyóék be is néztek a végén az elszükülő meanderbe, és tovább is jutottak! Több irányt letisztáztak, több felé megy a járat. Tehát mégsincs vége... Jövőre folytatni fogjuk.

Végül egy nagyon súlyosra sikeredett tábotzáró vacsora/buli után másnap reggel összepakoltunk, és elindultunk haza.

Egyszerűen lelkesítő volt, ahogyan a kutatótáborban 60 ember ugyanazon az ügyön dolgozott. Nem tudom hova igyekszünk mindezzel a sok energiával, de biztos vagyok benne, hogy a fáradtságot nagyon megéri...

lac

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR