Feltárás - Kutatás - Munka
Montenegró kutatótábor, 2007. augusztus

Há hogy hogy kerültem oda, azt magam sem értem, hiszen a horvátországi családi kiruccanás végeztetével a Caninon kellett volna hogy a fehér suzukiból kiszálljak, hogy a barlangkutatásnak szenteljem a következő hetet, ámde a bizonyos suzuki hogy-hogy nem bizony az oly kedves montenegrói poljén szült ki magából. Az odafelé vezető út nem volt ám zökkenőmentes, egy éjszakát töltöttünk irgalmatlan szélben, a dubrovniki tűzvész kellős közepén. A tűzvészt reggelre megfékezte a hős tűzoltócsapat, így téve lehetővé a hétfő reggeli érkezésünket. A szüleim és még néhányan terepbejárást végeztünk a nap folyamán a Bubba-bg környékén. Másnap reggel könnyes búcsú a családtól, és irány a NJEGOS BIVAK!

Két kolléga Leo, és Német Hátlan Tamás, aki FTSK-s, és élete első bivakos túráját töltötte velünk. Hátlan Tamás az egyetlen bátor ember volt, aki lehetővé tette hogy az expedíció ne csődöljön be kellő számú felfedező híjján. A túra végén pedig megbeszéltük, hogy a legközelebbi hasonló alkalommal indokolatlan egy kiló kolbászt, másfél kiló sonkát, és elképesztő mennyiségű konzervet hoznia. A bivakot négy napra terveztük, egy nap le, két nap felfedezés, térképezés, egy nap föl. Kedden lecuccoltunk, ebben lelkes BEAC-osok jöttek segítségünkre. Másnap korán indulunk felfedezőutunkra. Társaink a benzines fúró, Suunto, lézeres távmérő, kötelek, vasak, nem is kevesen. Sági fantasztikus telefonja egy másodpercig nem működött, a benzines fúró nem tudott ütvefúrni, a lézeres távmérő nem kedvelt minket. Ezek persze mindig csak a megfelelő helyszínen derültek ki, addig cipeltették magukat a begekben.

A gyönyörű verőfényes napsütés hazug Montenegróban. Egyáltalán nem voltam ugyan feszült, a hangulat sosem volt nyomott, de a tekintetemet minden újabb teremben körbejárattam, hogy árvízveszélyes-e, és neadjisten hová lehetne fölmászni vészben. De az Úr idén nem küldött reánk árvízet. Más tervei voltak velünk. Éspedig az, hogy olyan helyre vezesse kis csapatunkat ahol Ti még nem jártatok. Ahol senki sem járt. A Njegos Végpontján! Igen, igen. A legendás barlang ezennel meg van kutatva.

A tavaji hősök egy akna kezdetén fordultak vissza. Ahol (fúró híjján TK-król) leereszkedtünk egy pofás temecsébe. Egy terem, oldaljárat és huzat nélkül, és egy minden földi szépséggel versenyt felvevő hatalmas szifonnal.
A huzat egyébként följebb oldaljáratokban vész el, melyekbe a Leo bekúszott, de elszűkülnek, ítéletük az érdemtelenség. Németh Hás Tamás mikor lementünk a következőket mondotta: "Nem baj, ha nem találtok semmit, a Njegos már így is egy baromi jó barlang!" -és milyen igaza van!

Szal kijöttünk másnap. Egy nappal a tervezett előtt. És azon az estén szakadt le az ég. A villámok nappali világosságot hoztak az éjszakába, a sátrak eláztak, az emberek aggódtak. Juju csapatával a Jeges barlangban térképezett. A Jeges olyan aknasorral kezdődik, amiről nem kétséges hogy esőben igen veszélyes üreg. A rögtönzött mentőcsapat (a tábor faszagyerekei) éjjel 3 órára tűzték ki az indulást, ha addig nem érnek vissza a pionírok. És nem érkeztek vissza. A fáradtság ebben a helyzetben egy pillanatig sem lehet mérvadó. A srácok (Viktor, Pepe, Lóri, Leo, Sági, Pucu, Jamie) villám gyorsan készülődnek, segítek pakolni, karbidolni, csak egy pillanatra remeg meg a kezem, mikor a Leo hangja a fülembe hasít: "rakd be a kocsiba a hordágyat!" A gyerekfejnyi jégdarabok meg csak hullanak, hullanak az égből...

Lóri barátnőjével reggel hatig vártuk a legényeket. Az Úr jól ránk ijesztett. A Jeges térképezőinek hajuk szála sem görbült. Ketten az árvíz előtt kimásztak, a többieknek pedig sikerült megbújniuk, és megvárni a víz dühének csillapodását. Huhh. Az égszakadás végetér, kövek zuhannak a szívekről, emberek a talpukról a hálózsákokba.

Majd pihenek a sírban... három óra alvás, reggeli, termelési értekezlet, és irány a jeges. Most mi térképezünk, Ferike, Figyi, Leo, emőke. A barlang méltán népszerű a táborlakók között: rendkívül változatos, mintha össze lenne vágva sok másikból, kellemesen szivatós, másutt kényelmes, és gyönyörű szép. Egy kis szifonig térképezzük fel, amin át lehet ugyan menni, de nem akartunk a táborban újabb aggodalomra okot adni, nyolcig ki akartunk érni.

Kocsma, tábor, borsóleves, vodka, bor, sör, pálinka, gitár, Mozi, és Ilosvai Selymes Juju slágerei... Kár, hogy csak egy hét. A szívem szakad, hogy szombat reggel otthagyom a tábort. Eszembe jutott, hogy hagyom a vérbe az iskolai teendőimet és maradok tovább... hiszen a Bubbába le sem jutottam... fenébe is, hang vagyok.

Tanulságot is szoktunk ilyenkor levonni, a beszámolók végén. Hmm, mit is mondhatnék... hiszen e hét legnagyobb tanulságát tudjátok Ti jól, és tudtam én is: BARLANGÁSZNI JÓÓÓ!!
Montenegró, jövőre találkozunk!

Szabó Knjaz Milos E.

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR