Események
Technikai 2 tanfolyam - Szögliget, 2007. szeptember 22 - 30.

Tovább kellett lépni. Kamilla, Robi meg én.

Mit vártam ettől a héttől? Hogy megtanulok beszerelni. De beszerelni nem tanultam meg. Azt is vártam, hogy ez után majd kritikus helyzetben cselkedni tudok. De nem fogok tudni. Meg hogy nem lesz gond többé egy- egy kötéltechnikai nehézség leküzdése. De mindig lesznek olyan helyzetek, amikor segítségre szorulok. És hogy jó barlangász válik majd belőlem. De nem lettem jó barlangász...
És éppen ez az, ami miatt úgy érzem hogy sikerült tovább lépnem. Tovább lépnünk. Kamilla, Robi, meg én.

előadások
Minek az előadás, mikor ez egy gyakorlati tanfolyam? A barlangászat csínját- binját csak gyakorlatban lehet elsajátítani. És túl hosszú, és hideg van a teremben, és éhes vagyok, és különben is...
...de egész jó előadó ez a Kocsis Gyuri... Juju kérdez tőlünk, pörög az agyam hogy vajon mi a válasz... és most akkor hogy is vannak ezek a nittfülek? És miért kell ezt így, amazt meg úgy? Elment az előadásos nap is, kicsit hosszú volt, kicsit fárasztó, de semmiképpen nem haszontalan.

gyakorlatok
Az aggteleki sziklafalnál húzórendszereket építünk, és mikor éppen örülni kezdek, hogy sikerült, a furmányos Kocsis Gyuri különböző trükkökkel nehezíti meg a feladatot, hogy gabajodjak bele.
Társmentés. A sérült szenved, és nyögdécsel, de nem nyílik az a nyomorult croll... és fönnt akad a jumar... És ha végre lehozom a kötélről, már kerget is vissza Juju, mert most máshogy kell lehozni. Aztán a harmadik féle, negyedik féle...
Kötélpálya. Németh Tamás fölöttem áll, mindig ott van, ha valami nem megy, de nem csak nálam, hanem mindenkinél. Aztán végigmegy a pályáinkon, és szembesít a hibákkal.
Az őz zsombolyba Leo irányításával minden oldalról beereszkedünk, különböző megoldásokat keresve indítjuk a kötelet. Majd "megsérül" a kötélen, Sass Lajossal főhet a fejünk, hogy mit kéne csinálni.
Az Almási zsombolyban levő tíztagú majomhídról biztos voltam, hogy én azt nem tudom beszerelni. De Lacc nem így gondolta. Kiváló pedagógiával vezetett rá, hogy ahogyan én annak nekiálltam, az bizony nem jó módszer.
Hogy a szemem ráálljon az apró trükkökre, abban Tamás segített a Vecsemben. Viktor és Kisdénes közreműködésével a Baglyok nehézségeit küzdöttük le.
A szerda pihenőnap. Kicsit később keltünk, kicsit lazább, de munkálkodik a szögligeti kőfejtőben az egész csapat, társmentés, nittfúrás, húzórendszer, kötél- és nitt tesztelés (9-szer ejtettünk kettes eséssel egy kb 50 kilós követ egy szanaszéjjel barlangászott öreg kötélbe, és nem szakadt el!)

oktatók
Kivétel nélkül mindegyikőjük teljes gőzzel odarakta magát, mindenkitől rengeteget tanultunk, türelmesek, segítőkészek, jó oktatók, és jó barlangászok, akik bármikor bármiben a segítségünkre voltak.

tanoncok
Tizenegy lelkes, vidám ember, mindenki boldog, hogy itt lehet, mindenki szereti a barlangokat, a cél közös, a csapatszellem nőttön- nő. Közülük nem ismertem, csak párat, de a hangulat fittyet hány erre a tényre.

esték
A barlang után le a hegyről, a Wass Imre házban laktunk, vacsi, aztán kötélmosás, leltár, utána megbeszéljük a napot, mindenki elmondja amit megosztana a többiekkel, közben vicces sapkákat rakunk a fejünkre, megbeszéljük a holnapot, bebegeljük a szükséges cuccokat, egy sör, és már el is múlt éjfél, másnap meg kelni kell hétkor...

szombat
Utolsó nap, a Baglyokból hamar ki kell jönni, mert elmosunk minden kötelet, beget, vasat, aztán dolgozat, majd osztályozó konferencia...
Este kocsma. Mindenki kezében egy (vagy kettő) feles, koccintás, mindenki mindenkivel, felhajtuk, aztán szót kér Juju, és kíméletlenül mindenkinek szemébe mondja a testület véleményét.
Kamilla és Robi teljesítményétől egyöntetűen dobtak hátast, ezen nem is nagyon volt mit elemezni. (Rólam meg azt mondták, hogy én mosolyogtam a legtöbbet... mér, ez is fontos nem?) És "túravezetőire javasolt" minősítést kaptunk mindhárman. Aztán méltóképpen ünnepeltük meg a tanfolyam végét, de hogy pontosan hogyan, arra nem emlékszem... (azt hiszem izomból ittunk, vagy valami hasonló)

És visszatérve az elejére, hogy mit is tanultam meg: azt, hogy rengeteget kell még tanulnom, barlangba járnom, figyelni másokat, kérdezni, és csinálni, csinálni, csinálni...
Hogy a legfontosabb, hogy odafigyeljünk a társunkra, hogy ne izomból hanem agyból barlangásszunk, hogy ez az egész csapatmunka, hogy nem beszerelni kell megtanulni, hanem emberileg kell ott lenni...

Lényeg a lényeg: BARLANGÁSSZUNK, KUTASSUNK, FEDEZZÜNK FEL!! Mert így van értelme az egésznek.

e

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR