Túrák
Király-erdő, Erdély 2004. november 28.

Vasárnap - Király bg.
Nohát az úgy történt, hogy négyen (Kroll, Öndrés, Löncsike meg én) felkerekedtünk, hogy megnézzük közelebbről a Király barlang szépségeit. Marci, Emil és Csabi már egy napja lenn fotóztak.

Erősen készítettem magam rá lelkileg, ugyanis állítólag már a legelején bele kell feküdni egy szép kacskaringós gilisztajáratban a vízbe. Tehát lelkileg felvértezve indultam neki a túrának.

Mentünk- mendegéltünk, hegyre föl, völgybe le, aholis a patakmederben vezetett utunk. Az idő szép volt. Aztán nagysokára, amikor már kezdtem azt hinni, hogy ez sosem fog megtörténni, megérkeztünk a bejárathoz, ami persze jeges volt. Néhány jégcsapba fagyott borostyán, meg ilyen ínyencségek díszítették a falat.

Elindultunk lefelé. Szerencsére félelmeim csak részben igazolódtak. Az egyik vizes részt kikerültük, aztán jött az a fincsi gilisztás-vizes, ahol muszáj volt átmenni, de nem volt annyira gáz, mivel Löncsike kimerte, ahol csak lehetett. Egy piros kobakot rendszeresítettek erre ott.

És tovább le. A víz egyre hangosabb. Aztán elérkeztünk egy indiánhídhoz, ami tökre zsír volt. A túloldalon vegyvédelmi csizmák -- amit sajnos nem vettünk fel. Egész idáig ugyanis egész száraz maradt a testünk -- és ha felvesszük, akkor végig az maradt volna... ugyanis a következő terembe való átjutáshoz bele kellett gázolni a vízbe, ami épp befolyt. Andrásnak persze csak az egyikbe. Nekem nem.

Nemsokára elérkeztünk túránk végpontjához. Ez egy bazi nagy terem volt, telis tele monumentális cseppkő- és tókavalkáddal. A látvány fenomenális, kolosszális, ...
Csabiék meg ott fotóztak a terem másik végében. Hát ők kicsit jobban eláztak, mint mi. Egy gyors csokievés, egy kis füge, és hárman máris indulunk kifelé. Lacc marad, tovább erősítve a fotós csapatot.

... és kinn szép napsütés fogad. Ennek rettentően örültem, mert marhára nem volt kedvem sötétben felbumlizni a patakon, botladozni a kövek között meg ilyenek. Ja és Trollpapa megpróbálkozott néhány fotóval, de annyira párologtunk, hogy ez nem annyira sikerült.

Otthon meleg kaja várt, és az ágy sem tűnt olyan szarnak, mint amilyen volt. A fotóstúra csak sokkal később ért haza, és mintha jól esett volna nekik az a félig meleg bab ott a kályhán.

Összességeben ez a túra gácijóvót!

zs
2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR