Túrák
Király-erdő, Erdély 2004. november 26. - 29.

Én egy kicsit mást láttam
Hálózsákos Lacc - KAMég az első nap a Tutajosból visszatérőben sikeresen estem egy látványosat... vagyis inkább fájdalmasat. Így nekem a többiek 3-4 barlangjához képest, csak egy lett... sok várakozással, és üldögéléssel egy turistaházban. Nézegettem a havas erdőt az ajtóval szemben, meg figyeltem az embereket, akik egy kis völgyben a teljesen jeges úton mentek. Láttam egy idős házaspárt, amolyan falusi nagyszülő típusúak voltak. Csúszkáltak az úton, amikor mentek le az erdőből a falu felé... és nevetgéltek. Két gömbölyű, ködmönös, vastag meleg csizmás, ráncos arcú, nevető öregember. Jó volt látni őket. Jó volt, hogy még mindig volt mit mondaniuk egymásnak.

Marci főz - KAAztán egy mesebeli nénike jött (teljesen, mint ha felvonultak volna előttem az úton a valahonnét kiszakasztott hősök), az a féle, akinek a hátára az ember alapból odaképzeli a rőzsét, és akinek dukál az öreganyám megszólítás (mindenféle későbbi segítségek reményében :). De neki nem rőzséje volt, hanem egy nagy zsákot húzott maga után... és amikor megállt a ház előtt, odafagyott az egész kóc.
Hallgatni egy idős asszonyt, ahogyan kialtozva próbál erőt meríteni, miközben két karjával a háta mögött, egy idétlen félrebillent pózban húzza a súlyt... megdöbbentően tiszta volt, és valamiért azt éreztem, hogy azzal a néhány mozdulattal többet mondott nekem az életről, mint amit eddig nekem sikerült saját erőmből összeszednem.

Nénike balra el... maradt egy fájdogáló láb, meg az a hit, hogy nem kell barlangba menni, ha az ember picinek akarja érezni magát.

r
2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR