Túrák
Szicilia vulkántúra, Olaszország 2004. március 12. - március 20.

Szösszenetek egy márciusi sziciliai vulkántúráról



Etna

Felhők fölött lávamezőn.Hihetetlenül monumentális. Pedig Zeusz csak 6 lakatot nyitott ki a küklopszok és a százkarúak börtönén az alvilágban, hogy azok a felszínre törve segítsék őt a Titánok ellen vívott háborújában. Mi lett volna, ha mind a 96 lakatot kinyitja...

Ilyen lehetett az ősföld...Az Etnán számos nagy és még nagyobb nagy kráter nyílik a föld mélyébe. Le akartunk nézni beléjük, de valami mindig eltakarta az aljukat. Néha azt gondoltam, 4 milliárd évvel később születtem a kelleténél. Ilyen lehetett az ősföld...

Itt még nem is sejtettük, hogy mekkora.Ömlött orrán száján a csípős kén-dioxid. Néha még meg is szólalt egy-egy mély és meggyőző dörrenés erejéig, csakhogy hiteles legyen. Hát hiteles is volt, én mindent elhittem neki. Elhittem pl. azt, hogy meg tudja olvasztani a Robi túrabotját. Meg azt is, hogy a forró és kongó földkéreg, amin állunk, csak néhány centi vastag réteggel választ el egy lávafolyamtól. Gyorsan el is kotródtunk onnan.

Monumentális kráter, nem bírtunk lenézni az aljára annyira mély.Szinte az első pillanattól az utolsóig egy zárt felhőréteg fölött voltunk vagy 1500 méterrel. Hajóként utaztunk a térben és időben, nem zavart senki és semmi. És semmi de semmi élő nem volt rajta. Csak végtelen bakancssanyargató csipkés éles lávamezők, ameddig a szem ellát.

Nem véletlen, hogy ez az alvilág kapuja.

Az alvilág kapuja. Ömlött orrán száján a csípős kén-dioxid. Az időutazó. Meteo - Felhőcske igazsága...



Ahogy az olaszok közlekednek

A kedves és öreg Siracusa.
Taormina utcái.
KRESZ mintha nem is volna, íratlan szabályokkal helyettesítik. Az utcákon látszólag káosz van, mindenki összevissza megy. Ők nagyon lazák, de ha te vezetsz, nyitott szemmel, és néha reflexből kell nyomni. Át kell venni tőlük a ritmust.

Az utcák szűkek, rengeteg autó sérült. Törött visszapillantótükör hegyek. Inkább kockafiat-ot használnak, mint fényezett drága autókat.

Sok a mopedes fiatal, néha mindent ellepnek. Irigylem őket. És hemzsegnek a háromkerekű kisteherautók is. Ez egy olyan jármű, amely lassú, hangos, és instabil. Amikor pedig egy nagydarab ember ül benne, akkor kifejezetten groteszk látványt nyújt.



Siracusa

'Halandók ne hajoljatok hosszan a tükre fölé: a Sztüx egyik bejárata ez...'
Halászcsónakok kikötője.
Amikor Hádész elrabolta Zeusz lányát, Korét, hogy feleségül vegye az alvilágban, Küaneia nimfa kétségbeesetten sietett segítségére. Hadész dühében forrássá változtatta. Ez a kerek medencéjű siracusai forrás, hűvös fekete víztükrével a mai napig is őrzi az alvilági folyók titkait...

Kedves és öreg utca.Siracusa kedves és öreg. A leges legemberibb városka, amit valaha is láttam. Eddig még soha sehol sem akartam ott maradni, ahol a világon megfordultam, de Siracusa az nagyon marasztalt. Ennek a kikötővároskának a maga kis omladozó vakolatú házai között nagyon is ott van az élet. Az itt élők (és gondolom ez igaz a déli olaszok többségére) nem stresszelik magukat jelentéktelen dolgokkal, nem gyártanak maguknak pitiáner életsanyargató szabályokat, szokásokat. Nem a hibátlan vakolatról, a fényezett karosszériáról és a steril környezetről szól az életük.

Jó lenne, ha Magyarországon is ÚGY omlana a vakolat, mint Sziciliában...
Szökőkutacska. Mediterán semmittevés öröme.

Ebben az országban több helyen is elfogott a langyos életvidám semmittevés szele. Nem kell mindig sietni. Siracusa-ról egy jeges gyümölcssaláta jut még az eszembe sok-sok naranccsal...



Taormina

Taormina és a meredek hegyoldal.
Nagy kékség - itt készült a film.
Taormina egy fényűző turistaparadicsom városka meredek hegyoldalban a tengerparton. Az egész tele van sétálóutcákkal, suvenyírekkel, nomeg turistákkal.Váza

Nem volt kellemes, nem volt autentikus. Szűk volt és pénzéhes.

Jó volt azért a botanikus kertben eljátszani a gondolattal (rá lehetett látni a tengerre is, meg a városra is), hogy multimilliomosok vagyunk, és a saját kertünkben ücsörgünk saját kilátással. De amikor az úszómedencés tetejű luxus apartmanra és a kerítéssel elzárt festői félszigetecskére tévedt a tekintetem, rossz érzés fogott el:

Tenger gyümölcsei.Itt jó előre le vannak osztva a lapok. Megintcsak apró és jelentéktelen vagyok. Hasonló érzés ez ahhoz, amikor az Etna tetején egy 500 méter átmérőjű 300 méter mély kráter szélén egyensúlyozgatok. Akkor is közömbösséggel szembesülök, csak ekkor a természet erői által, nem pedig emberek között.

Aztán Robi meg akart hívni egy "Tenger gyümölcsei" nevű kajára egy homokos tengerparti étteremben, de végül is András hívott meg mindenkit. Rendes dolog volt ez tőlük, megint elfogott a langyos mediterrán semmittevés öröme.



Vulcano

Feneszép kénvirág.
Kén-dioxid szökések.
A Sziciliától északra elhelyezkedő Eoli szigetecskék tagja a Vulcano sziget is. Ezek a szigetecskék néhány km átmérőjű apró vulkánok a tengerből kinőve, a partokon otthonos kis falvakkal. Valószínűleg a legszebb hely az egész univerzumban. Rossz idő esetén teljesen el van zárva a külvilágtól, ilyenkor nem indulnak kompok.

A Vulcano szigetecskén is van egy elég monumentális méretű kráter tele kén-dioxid szökéssel és feneszép kénvirágokkal. A szigetnek azonban van egy sokkal nagyobb vonzereje is:

Természet lágy öle.Egy rövid és sekély tengerpartszakasz iszapos fenekéből a vulkanikus aktivitásnak köszönhetően forró gázbuborékok törnek elő. Lényegében egy természetes termál-jakuzzz tengerben, tengeri látképpel. Amikor az ember ebbe belesüppeszti a testét, hirtelen értelmet nyer a "természet lágy öle" kifejezés.

Az elején még küzdöttünk, hogy kövekkel körberakva egy olyan "medencét" alakítsunk ki, amelyben se nem túl forró, se nem túl hideg a víz. Aztán rájöttünk hogy úgysem lesz jobb, mint ami már megvan. Egy stáb le is filmezett minket.

Egy stáb le is filmezett minket.Aztán a többiek elmentek száradni meg öltözködni, én még maradtam fél órát.

Ez a fél óra maga volt az örök és végtelen mennyország. Én ugyan inkább "nirvana" -ként éltem meg, dehát mindegy ki minek nevezi, a lényeg az, hogy megszűnik minden, ami pót, minden, ami körítés. Istenemre úgy gondoltam, hogy innét többé nem kelek ki.

Így néz ki a NIRVANA.Aztán szóltak a többiek, hogy indulni kell tovább. Ez lehet, hogy az utolsó olyan percben volt, amikor még a magam erejéből tudtam kijönni, borzasztóan szarrá áztam. Agyvelőtalp meg minden. Már-már láttam az alagutat.

Nagyon nem akart a lelkem onnan eljönni. Nehéz volt továbbálni a szárnyashajóval...



Stromboli

Stromboli füstje naplementekor.A Stromboli szigetecske a szigetcsoport Sziciliától egyik legtávolabbra eső tagja. Ez a mai napig is aktív vulkán kb. 20 percenként tör ki. A szigetet olyan szinten uralja a vulkán, hogy a két átellenes oldalán elhelyezkedő falvakat csak hajóval lehet egymásból elérni.

Erre ébredtünk éjszaka 20 percenként.Este még félősek voltunk, nem merészkedtünk közel a kráterhez. Egy webkamerával ellátott helikopterleszállón töltöttük az éjszakát, néztük, fotóztuk, hallgattuk a kitöréseket. Érdekes dolog éjszaka 20 percenként hatalmas robbanásokra ébredni, és kikukucskálva a hálózsákból fröcskölő izzó vörös lávát látni.

Teljességgel élettelen, kövekkel teleszabdalt táj kráterekkel.Másnap délelőtt a webkamera előtt (ami addigra kis dobozában felénk fordult) kiszavazósó helyett összepakoltunk, és zsák nélkül elindultunk fölfelé a csúcsra, ahonnan bele lehet nézni a hegy oldalában nyíló kráterba.

Hát bele is néztünk...

Alattunk ismét zárt felhőtakaró - csak a látvány kedvéért...És a látvány kedvéért megint egyen-felhőtakaró került alánk. Ezek a tűzhányók, és környékeik azokra a fotókra emlékeztetnek, amikkel a NASA etet minket Marsfelszín címén. Teljességgel élettelen kövekkel teleszabdalt táj, kráterek stb...

Hihetetlenül vad és fantasztikusan szép.

Hát bele is néztünk... és eszméletlen hangja volt.A csúcsról nézve kb. szemmagasságig röpültek föl a kitöréskor a lávadarabok. Eszméletlen hangja volt. Természetsen minden mindenhol tilos és életveszélyes.Robi szerint nem is fogtam föl, hogy mi történik. Szerinte nem volt annyira veszélytelen, mint látszott. Ezt alátámasztja az is, hogy az 50-es években 8000 ember hagyta el a szigetet egy durvább kitörés miatt. Most 400-an laknak ott. És persze vagy harminc helyen ki volt írva, hogy továbbmenni tilos és életveszélyes.

Legközelebb fönt kéne tölteni egy éjszakát a csúcs közelében.



Gerhart

A leges legjobb dolog az utazásban, hogy meg lehet ismerkedni érdekes és jófej emberekkel. Gerhart egy érdekes és jófej ember.
'Safety limit' - helikopter leszálló.
Kitörés a csúcs felé menet.
Berlinbe települt erdélyi szász (nagyszebeni). Életvidám 60-as fószer, zenész, orgonista, permanens rosszcsont kaján vigyorral a szája szélén. Egyedül utazgat -- amikor a Strombolin megismerkedtünk vele, éppen egy németországi művészeti főiskola növendékeihez csapódva mozgott, akik "impressziót" gyűjteni jöttek az aktív vulkánhoz. Igazából szimpatikus arcok voltak, de Gerhart szerint túlságosan megalkuvóak, amolyan tipikus németek. Egy agresszív hegyivezető aszonta nekik, hogy ne menjenek följebb, így nem mentek.
Gerhartnak ez nem nagyon tetszett, neki szemmel láthatóan a mi stílusunk jött be. "Szarni a vezetőkre! Nézzük már meg mi a rák van följebb!" -Jött le az arcáról. S mi följebb mentünk...

Aztán sokat beszélgettünk vele. Erdélyről, a zenéről, barlangászatról, utazásról. Azt mondta, mi szabadok vagyunk, hogy ott csövezünk, ahol akarunk, és biztosan sok szépet látunk. Kis szigeten világítótorony -- szívesen eltöltenék itt egynéhány évet...Irigyelt minket. Végül elindult lefelé a faluba a csoportjával, és megígérte, hogy másnap kijön a komphoz integetni nekünk.

Így is volt. András még tudott váltani vele néhány szót, de mi már csak integetni tudtunk neki a hajóról. Szomorúan boldog érzés fogott el. Sajnálom, hogy így van, de valószínűleg többé nem fogunk találkozni. Hatalmas a világ, és nagyon sok csodabogár ember van. Ez már a sokadik ilyen találkozásom, és szerintem messze nem is az utolsó.

Utazni kell...



A hajó

Búcsú látkép a Stromboliról -- Gerhart nemsokkal ezelőtt még integetett...A Stromboliról 6 órás hajóúttal jutottunk vissza Sziciliába, miközben végigjártuk a szigetcsoport tagjait. Az elején gázfözővel a deck padlóján "bildeltünk" egy nagyadag tejbegrízt, ahogy Levente mondaná.

Aztán a tengerre és a szigetekre nézve elfogott a tűnődés. Ez volt az utazás igazi vége.

Tejbegríz 'bildelés' után.
Búcsú a délolasz vulkántúrától.
Utolsó utáni attrakciónak az egyik szigeten fölszállt a kompra legalább 40 tinédzser mopedekkel, busszal, meg tanárnénivel, és ellepték az egész hajót. Valami iszonyatos üvöltözés zajlott le, mindenki szidott mindenkit, 2-3 srác rossz fát tehetett a tűzre.

Tanárnéni veszekedett a skacokkal, skacok a kapitánnyal, kapitány a skacokkal meg a tanárnénivel. Mindenki mindenkivel, miközben ide-oda rohangáltak, és hozzá megállás nélkül hadonásztak a kezükkel. Mi meg csak értetlenül néztünk a hajó különböző pontjairól egymásra. Mukkot sem értettünk az egészből.

Végül amilyen gyorsan jöttek, úgy mentek is, egy másik szigeten mopedestül, buszostul, tanárnénistül. Igazából tetszett ez a fajta osztálykirándulás, sokkal jobb hangulatot árasztott, mint amilyenek az én gimnazista emlékeim.



Csövezés

Nemsokára kikelnek a férgek.Siracusa-ban nekiálltak mosakodni. Majdcsak leszoknak róla...Ez volt az utazás kevéssé élvezetes része. Esténként nehézkesen alvóhelyet keresni (sátrat nem vertünk). Nagy tökölések voltak. Persze mindig ott keletkezett reggelre a legnagyobb forgalom, ahová az este sötétben lepakoltuk magunkat. Najó, nem mindig, csak úgy tűnt.

Voltak azért jó helyek is, de szinte egyszer sem aludtunk eleget. Nappal keltünk, nappal feküdtünk. A mélypont talán a kőfejtőre vezető földút volt. Először azt hittük szeméttelep. Éjszaka kutyák cseszegettek, reggel 6 kor meg jött vagy ezer kamion.

Benzinfőző begyújtás, és összetápászkodás.Nagy és ízetlen zabálás. Talán éppen böfögök?Egy másik este egy korlátolt senkiházi elzavart minket, és annyira nem tudott angolul, hogy a "where?" kérdésre is csak annyit tudott válaszolni, hogy "no" meg hogy "closed". Bosszantó volt, hogy nem tudunk egymással kommunikálni.



Biglietto...

Vezúv: belépo 6 Euró. -csupán megóvják?
Nem hiszem, hogy régen így képzelték. Homérosz sír.
...azaz belépőjegy. Nekem ez az, ami függetlenül attól, hogy ki tudom-e fizetni, elveszi mindentől a kedvemet.

Jó dolog a lift. De itt talán nem teljesen indokolt...Korlátokkal elkerítenek valami kis kincset a világból, legyen az többezer éves görög rom, vagy többszázezer éves természeti képződmény -- kráter, kanyon...
Lehet mondani, hogy csak megóvják... bizonyos szinten így is van. De ezt többnyire számomra elfogadhatatlan barbársággal teszik: amfiteátrum tele fehérre festett korlátokkal...
Gore Alcantara -- csodaszép kristálytiszta vizű szurdokvölgy az oldalában hatalmas vasbeton liftaknával...
Pompei összegörnyedt áldozata egy négylábú üvegasztalon?

Taormina: Ide be sem mentem annyira elment a kedvem.A látvány úgyahogy megmarad így is. De a hely szelleme -- történelme -- az idő: na ezek mind eltűnnek. Az emberek meg sosem fogják megtanulni, hogyan kell alu-korlátokon kívűl viselkedni, ha mindig közéjük terelik őket.

Nem szeretek ehhez a jelenséghez anyagilag hozzájárulni. Tisztább marad a lelkiismeretem, ha valahogy megkerülöm a bejáratot. Lehet, hogy velem van a baj, talán majd kinövöm... De én még keresem a "túrista" és az "utazó" fogalmak közötti különbséget.
Pompei a kerítéseken kívűlről.A jegypénztárakat és a korlátokat azért sem szeretem, mert olyasmit sugallnak, mintha az utóbbi fogalomnak manapság már nem sok létjogosultsága lenne.

Szerintem néha át kell lépni ezeket az alu-korlátokat. Lehet azt óvatosan is...



Oda-visszaút

Kompolás 'transz-szerű állapotban' -- egy zombi szemeivel nézve.2100-2100 kilométert autóztunk le oda és vissza öten egy cuccokkal teli autóban. Robinál jobban úgysem tudnám megfogalmazni milyen volt, bár szerintem nem volt annyira tragikus, mint ahogyan ő látja. Vigyázat! 350m-es útszakaszon Vulkánkitörés-veszély!Álljanak itt a Robi szavai:Szerintem így kell utazni!

"Senkinek sem tesz jót, ha alvás helyett valami transz-szerű állapotban keccsöli végig az éjszakát. Szerintem heroikus hülyeség. Főleg ha éppen az egyik zombi vezet. Nem kell feszengetni ezeket a húrokat..."



Az utazás

Nagyon hatékonyan használtuk ki a rendelkezésre álló időt, ennél több élmény, ennyi idő alatt semmiképp sem fért volna bele. András jól összehozta - köszönet neki.

Vissza fogunk még ide térni.

D+AK. Egyem meg a kis szívüket grúúú grúúú... Robi és én az Etnán ülve. Valami jó poén lehetett... Levente és Robi már unják a banánt Pompei-ben.

További képek a Galériában, az Egyéb Túrák alatt!

lacc 2004.03.22
2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR