Túrák
Isztriai sziklamászás, 2005 március 12. - 14.

Remegő lábakkal varázsoltam be a kötelet a köztesbe, miközben Atyuka nem túl szívmelengető, de korrekt utasításait hallgattam.

- Na azt ott rosszul csináltad!

- Jó lesz az. Próbáltam menteni a helyzetem, és a legkevesebb ATP felhasználásával megoldani a dolgokat.

- De nem lesz jó, ha már följebb leszel!

Isztria 1OK, végül is ő tudja. Próbálok uralkodni a kocsonya vádlimon, összenyomorított lábammal tipegve valami kis bütykön, kiakasztom, majd rendesen vissza. Nehéz lélekkel a csere közben. Aztán tovább fölfelé a cseppkövek között, borsóköveken. És mikor hátranéztem a fal tetején, a tengerben egy picike sziget fölött ragyogó nap sütött a szemembe vidáman.

Isztria 2 Isztria 3
Venediger helyett délre. Horvátország, Isztria, Rovinj és Dvigrad. Hegymászás helyett sziklamászás a napsütéses tengerparton és a félsziget közepén. Soha szebben nem búcsúztam még a téltől. Szerény négyesünk (Ildi, Atyu, Lackó, én) inkább a meleget választotta, és így utólag úgy tűnik, helyesen.

Isztria 4Útközben, már jócskán délen is itt-ott méteres hófalak között autóztunk, és nem volt őszinte a mosoly az arcunkon, amikor az elkerülni vágyott jéggé fagyott víz sehogyan sem akart elmúlni körülöttünk.

Isztria 5Másnap délben a tengerparton aztán kárpótolt minket a vidék. Langyos szél, szikrázó nap és fehér falak. Mi tagadás, a rajta levő feliratokra nem értem miért volt szükség, de nem is megérteni mentünk semmit, hanem mászni.

Bár tetszett a hely nagyon, minél többet akartunk látni, így estére elmentünk Dvigrad környékére aludni. Egy barátságos, védett kis tisztáson pihentünk el, a fák között randalírozó sündisznók csörtetését hallgatva.
Éjszaka a tiszta égen izgő-mozgó fényes csillagok búcsúztak tőlünk. És még a reggel előtt jócskán érkezett meg az eső. Sátorverés, alvás tovább kitartóan, most már zavartalanul. Hajnalban a rothadó levelek eszméletlen illatában fürdőztünk, kelt fel a tavasz is velünk.

IsztriaIsztria 6A Dvigrad melletti mászóhelyen összefutottunk Ferikéékkel. Ők a fal alatt bivakoltak, nem is hallottak az esti esőről. A beszélgetés közben beelőzött minket egy tanfolyamnak tűnő csapat, és lefoglalták az egyszerűbben mászható helyeket. Így ez Atyuka napja lett, aki sikongatva erőltette fel a gyönyörben úszó testét az utakon. Mi meg irigykedve és kíváncsian figyeltük, hogy is kell ezt csinálni. Azért persze jutott erre a napra is nem kevés lehetőség, hogy székben tespedt testünket megbüntessük. Délutánra már nem igen volt kedve senkinek a mászócipőt magára erőltetni.

Isztria 7Isztria 8 Este megint a tisztáson, a megszokott sünmalacok társaságában, csillagok, illatok. Az eső kedvesen kimaradt. Tervek az agyban, hogy másnap hogyan is tovább. Cél a Limski Kanal. Ahol aztán nem találtuk meg azt a falat, amit mászni kellett volna, és ahová megbeszéltük Ferikével a randevút. No meg a láz és a betegség is nagy úr, hát hazafelé vettük az utat. Nem hiszem, hogy nehéz lett volna otthagyni a tengerpartot, a sziklákat. Mire megérkeztünk megjött itthon is a tavasz.

Fél és lázas


r
2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR