Túrák
Kacna Jama, Szlovénia, Dec. 28. - Jan. 1.

A túra résztvevői:

  • Borzsák Kamilla
  • Egri Csaba
  • Egri László
  • Gazda Attila
  • Ligeti Márton
  • Markó Gábor
  • Pataki Róbert
  • Rojtos Norbert
  • Szabó Emőke
  • Vajdics Andrea

Fotózunk...
Markó komám sisakjának szíjába beleapplikálva egy PMR rádió, mert a csendesnek titulált barlangban, ahol a visszhang miatt amúgy sem lehet érteni egymás szavát, egy rohanó folyó is van jelenleg. Utópisztikusan néz ki, mint a csillagok háborújából egy technokrata mocsári rém... Markóra gondolva leginkább mégis a csillagromboló a helyes hasonlat. Gondoltam oda biggyesztem én is a rádiómat, hogy halljam Csabi utasításait, merre nézzek, hova villantsak... gondolom nekem sem segített a kinézetemen. Lackó és Marci már a víz másik oldalán, jó nagy a tér köztünk... aztán azt hallom a fülemben a recsegő zörejek mellett.

--Figyelem, pijjogni fogok!

Nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. Itt vagyunk felszerelve ezzel a rakás technikai kegyszerrel, aztán ez itt nekem konvencionálisan pijjogni akar... karbidok leoltva... dübörgő folyó... sötétség... aztán a pijjogásra elkezdenek villogni a vakuk, és a tágra nyílt retinámba pillanatról-pillanatra égtek bele a barlang formái.

Akna...
Gondoltuk jófejek leszünk, meg magunkon is segítünk egy kicsit, így Atyukával kiszereltük előre a Vertical Direct nevű rémutat, ami látványos és ritka térélményben részesít, cserébe záporoznak benne a kövek. Az utolsó kötélhosszat Marci bölcsen ki is hagyta. No meg kivittünk egy begnyi szemetet, és egy kis kaját, mert úgy nézett ki, hogy izomból táplálkozva sem tudjuk elfogyasztani az összes élelmiszert, amit levittünk. 200 méter... amióta lent voltunk, azóta lelki teherként nehezedett a hangulatomra. Legutóbbi aknám a Diabázban egy 25 méteres kötélhossz, minden centijéhez tudok társítani egy káromkodást és egy elszakadt izmot, azóta nem akartam kötelet látni. Szerencsére Lackó rámsózott egy kantyút, amit hümmögve akasztottam a beülőmre a bivakban, úgy éreztem semmi szükségem még egy dologra amit nem tudok használni.

A terem alján még felrémlett bennem, hogy lefelé mennyit kellett szívnom az átszerelésekkel, és gyakorlatilag minden nittnél újra fel kellett fedeznem egy már megtanult, de már elfelejtett mozdulatot. Aggódtam rendesen. Atyu szerelni indult, én meg magamra akasztottam a beget, és elindultam a napfény felé...

Vidáman szeltem felfelé a métereket, és a második nittnél vettem észre, hogy meg sem álltam pihenni... hála a kantyúnak. Egyszerűen nem értem, miért nem tartozik hozzá az alap barlangi felszereléshez. Ez is olyan élmény volt, mint a neoprén zokni, ami a barlangok komfortfokozatát nagyságrendekkel növelte. Kint a mohos aknatetőnél a fák alatt, ahová Atyu a gyönyörködéstől boldogan érkezett, nevetve indultunk az autók felé. Közben találkoztunk Ferikével, Beával, Losival és Istvánnal (Micimackó), akik a szilveszteri sziklamászásukat bukták el éppen a szemerkélő eső miatt. Pakolászás és barátkozás után még mindig tökölődtek, mert őket sem vonzotta a 200 méter kötél. Kint hagytuk őket jókívánságainkkal.

Visszaút vidám csúszás, miközben elhatároztam, hogy Lackó ezennel elvesztette a kantyúját. A teremben Emőke, Andi, Kamilla a szépágból tartottak visszafelé, de a kedvünkért újra végigjárták azt a rövid részt. Majd a bivakban meglepetés. Ferikéék (akikkel aztán a túra után a kötél aljánál találkoztunk) extra jófejségét bizonyítandó, egy szép nagy buci Unicumos üveg várt minket a hálózsákok halmán. Ezen túl minden mosolygós embernek szép új évet kívánok...

Bivak...
Szertehányt felszerelések. Úgy általában az egyedek tudják, hogy mijük merre van, de én úgy érzem, hogy csak a kajakupacok és a hálózsákok különíthetők el. Békés kis vacok a fóliasátor alatt. Atyu feljebb egy csendes tiszta helyen, mi Lackóval két malactúrásban a sátoron kívül, ahol nem csepeg a víz. Minden kaja ropog a homoktól, de nem is tűnik úgy, mint ha nagyon vigyáznánk elkülöníteni a barlangot magunktól. Aszaltszilvás vaddisznópörkölt (ezzel van átitatva a polifoamom is végtelen keserűségemre), csokis tejbegríz, tonhalas tarhonya füstölt sajttal, hagymás szalonnás rántotta, székelykáposzta tejföllel... borok, pálinka, jager. Nevetés sok, idétlen beszélgetések, néha valami komoly is, társasjáték a gyertyafényben, aztán megint hisztérikus nevetés, nassolás... Szegény Rojtos, eddig volt esélye, hogy talán nem szereti meg a barlangokat... de elbukott.

r

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR