Túrák
Pirin hegység, gerinctúra - Bulgária, 2007. március 2 - 11.

Transz Balkán Expressz Dimitrovgrad. A szerb bolgár határon cigarettacsempészek dugdossák cinkosan mosolyogva a cuccaink közé a csíkokat. Az egyik nő a határátkelő előtt előhúz a táskájából egy műanyag borítású Szűz Mária képet, és lopva megcsókolja. Nemsokkal később a szerb vámos rúdlámpája viszont mindent felfed. Ez sokba fog kerülni, lefizetik... A határ másik felén egyből betódul a kupénkba vagy 10 ember. Röpködnek a csíkok és az 50 eurósok. Mindenki üvöltözik, megy az üzlet. De a frizura tart...

Iránytű, óra... ezek azok a dolgok amikről hamar kiderült, hogy elfelejtettük otthon berakni a hátizsákba. Végülis nem nagy baj, az éltető Nap mindkettőt pótolja.

Több mint 24 óra átszállásokkal tarkított vonatozás, és egy egész éjszakás, buszmegálóba ledobott hátizsákon való fetrengős záporos virrasztás után a Predel hágóból elindultunk föl a hegyre.

Kipróbáltuk az új lavina pieps-eket. Egyikünk elásta az avarba valahová, a másik megkereste. Aztán kialvatlanság, a kíméletlen bozótharc és az előttem pár méterrel harcoló társam hátán éktelenkedő iszonyatos méretű hátizsák hamar kihozott belőlem egy menthetetlen röhögőgörcsöt. Vidám egy szopás volt...

Fölfele menet hamar megjelentek a hófoltok, majd összefüggővé és süppedőssé váltak. Lekerültek a hátizsákról a gubacsos hótalpak. 3 lépés után már mindketten tudtuk, hogy hótalp nélkül többé nem megyünk ilyen helyre. Azt hiszem, hogy nélkülük faszénbrikettektől bevérzett ánuszgyűrűvel és kisírt szemekkel sem jutottunk volna el a tervezett út negyedéig sem... örök hála a Gubacsnak!

Többek között a hótalp az, amit a 4 évvel ezelőtti túránkon elbuktunk. Akkor folyamatos derékig beszakadós törpefenyős szitkozódás folyt... Mindenesetre most sokkal felkészültebbek voltunk. Kevesebb és jobb ruhát vittünk, jobban kiszámoltuk a kaját, és fölösleges felszerelés sem nehezítette a zsákjainkat. Könnyebb lett jóval a zsák, mégsem sikerült fáznunk egyik éjszaka sem... a pehelykabát is csodákra képes.

Az első nap, jócskán világosban feküdtünk le aludni, és már bőven világosban keltünk másnap föl. Közte tökéletes eszméletvesztettség... elmondhatatlanul lefáradtunk, a meredek fenyveses hegyoldalban még sátorhelyet is csak a méteres hó segítségével tudtunk kialakítani.

Aztán fölértünk az erdőtlen havas gerincre. Az útvonalunk (Pirin Traverz) a Predel hágó-nál kezdődött, és terveink szerint 12 hegyen töltött napon keresztül a Tevno ezero (tó)-ig tartott volna. Pirin, Pleski, Garbec, Butin, Razlozki Suhodol, Kamenitica, Banski Suhodol, Konceto-gerinc, Kutelo, Vihren -- ezek voltak a csúcsok amikkel a főgerincen találkoztunk. Teljesült egy régi nagy álmunk is. A Konceto gerinc nem hazudtolta meg önmagát...

Kimondhatatlan mennyiségű fehérség, kékség, és fény volt. A hegyek közötti ürességtől kezdve tudatom legbelső bugyráig mindent napsudár töltött ki. Emberrel egyszer sem találkoztunk, a kutya nem járt odafönn. Néha megáltunk és vigyorogva néztünk egymásra... egy ilyen gerinctúra... hogy lehet hogy nincs itt senki??? Ha a hópárkányokra odafigyelünk, és a sziklásabb csipkésebb részeknél meggondolunk minden lépést, igazából semmi bajunk nem lehet. Amíg az idő ilyen...

A tavasz ide is elérkezett. Volt, hogy a méteres havat füves foltok váltogatták. Rétfoltokban úszó lények voltunk...

A kaját nem bonyolítottuk agyon. Reggel kakaó vagy szmekk, napközben egy darab kenyér zsírral vagy kolbásszal vagy szalonnával. Este szöttyös tészta vagy a szentséges csokistejbegríz hmmm... Egyik este Robi előhúzott a "meglepetés zsák"-ból egy narancsot. Azt hittem nem hiszek a szememnek... nagyon megörültem neki. A Vihren csúcsán is narancs várt, egy egyre gyorsabban pittyegő pieps mellé lerakva. Ez volt az öszes gyümölcs a túrán. Azt hittem elpusztulok egy barackért.

A hetedik hegyen töltött nap reggelén sűrű vastag és sötét rétegfelhő alatt ébredtünk. Előtte napokig cirruszok voltak az égen. Az út felénél tartottunk. Az a fele volt hátra, amelyiken a csipkés gerinc miatt leginkább völgyekben és nagy hólejtőkön kellett volna közlekedni. Egy jelentős havazás -- ami eléggé esélyesnek néz ki --, elvágná a menekülési útvonalakat. Úgy döntöttünk, hogy lejövünk. Nehéz döntés volt... és azt jelenti hogy ide megint vissza kell jönnünk. Talán 4 év múlva újra próbálkozunk.

Robival sokat tanultunk egymásról.
Életem eddigi legszebb túrája volt.

lac

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR