Szilveszter a Hohalmspitzén, 2008 Dec. 29. - 2009. Jan. 1.

A túra résztvevői:

• Egri László
• Markó Gábor
• Pataki Róbert
• Takács Róbert
• Szabó Emőke

A túrát a hideg és a szépség jellemezte. Egy faház teraszán vészeltük át az első éjszakát. Reggel nekirontottunk a Hochalmspitze-nek az északi oldaláról. Aztán a nekirontásból csendesen visszavettünk, majd a nap végén farkunkat behúzva nyüszítettünk a fáradtságtól és szálltunk meg egy kellemes kis bivakban. A hó alattomosan csak annyira volt kemény, hogy éppen ne bírjon el egy embert, így minden egyes lépésnél egy arasznyit süppedt, ami a nap végére már nem volt vicces. Másnap hasonló megpróbáltatások vártak, de már kikerültünk a fenyők zónájából és a nap is megszánt minket egy pár órás cirógatásra. Egészen a csúcs közelében ütöttünk tanyát a sátrainkkal.

Szilveszter éjjelét megúsztuk egy pukkanás nélkül, de a meleg is kimaradt ebből az estéből. Cserébe a holdfényben volt hóléolvasztás és a fogcsikorgató szélkorbács sem maradt el, mindezt egy benzingőzös, szénmonoxidos bűvölettel megfűszerezve élveztük. Ettünk spagettis-virslis moslékot, aminek egyetlen erénye a melegsége volt. A meleg tésztalét vidáman ittuk Laccal, mert sajnáltuk kiönteni és mert finom volt. Emőke is előbányászott egy lapos üvegnyi dugi alkoholt, ami csodával határos módon nem fagyott meg. 9 óra körül már javában aludt a társaság és kényelmesen hült a hóra felvert sátorban. A sátor belsejére azonnal jégvirágok nőttek a szuszogás párájától és minden egyes fordulásnál egy marék hideg cucc landolt a képemben. Reggel arra ébredek, hogy Egri kolegina ugyanúgy nyitogatja a kis szemecskéjét, mint én, mindezt 10 cm-re az arcomtól, igazán intim jelenet volt.

Reggel lemenekültünk a hegyről, mert a csúcs felől gonosz felhők érkeztek. A szelek el is vittek néhány polifómot és vidáman játszottak velük egészen a völgyig. A lemenetelt pár óra alatt megtettük és utána az autóban nem sokkal elkezdtünk kiolvadni...

Gábor