Túrák
Barlangtúrák a Bükkben, Magyarország, 2010. január 30 - 31.

Résztvevők:

  • Lacc
  • Markó
  • Kamilla
  • Takirobi
  • Marcsi
  • Sárki
  • Kispucc
  • Mókus
  • Pöcök
  • Böb
  • Lanna
  • HB
  • vendég: Börcsök

A hétvégén meglátogattuk a szlovéniai Divaca környéki karsztot. Pénteken késő este - éjszaka nagyjából mindenki megérkezett. Mondjuk néztem egy nagyot amikor Pöcök megérkezett egy nullkilométeres, fehér bőrüléses Volvo kabrióval, amiben hátul Sárkányka ücsörgött a szokásos piroscsíkos - kék tréningnaciában. Szerencsére azonban éppen egy Böbikével eltöltött 550km-es utazáson voltam túl, aminek következtében olyan filozófikus hangulatban voltam, hogy ettől a Volvós performansztól nem fagytam le.

Szombatra
egy enyhe rápihenős nap volt tervezve, elcsászkáltunk, megnéztük a Kacna bejáratát, ahol Kammer és Márkító éppen elkezdték beszerelni a nagyaknát, hogy aztán a Szaturnusz-ágba eljutva folytassák a csehek által megkezdett térképezést, ez volt ugyanis a hétvégi túra egyik részfeladata. Ezután begyűjtöttük HB-t és Mókulát is, majd a kellemes 10-15 fokos napsütésben rendezett hógolyócsata után lementünk a szomszéd töbörben lévő Bukovnik barlangba, aminek akkora bejárata van, hogy egy lakótelepi 10 emeletes házat bele lehetne tolni elfektetve. Majd egy kis fűben heverészéses sörözgetés után megnéztük azt a hatalmas beszakadást is, aminek nem tudom a nevét. Eztán Marcsi és Böb elhúztak Divaca-ba nosztalgiázni (nyáron itt is stoppoltak), a Volvo kabrio Pöcökkel és Lannácskával vizet koldulni, a többiek meg mentek az esti tüzekhez fát szedni. Persze minden este 8 kor már ropogott a keményre fagyott sár, reggelenként a mínusz 10 fokokat közelítgettük... talán ez volt az idei tél utolsó bosszúja. Ugyhogy este nagy tűz, küzdés Takirobival hogy milyen fa hova és hogyan legyen a tűzre cseszve, zsírparti ahogyan az kell, 1 centiméteres átmenet a plusz 60 és a minusz 6 fok között stb...

Vasárnap
reggel koránkelés, ez egy hosszú nap lesz! Utolsó simítás a cuccos, köteles, hajós és kajás begeken, PMR rádiókon. Majd egyszercsak elindultunk. Börcsökkel ácsorgunk az első párkányon, várunk kicsit, nem akarunk nagyon elhúzni. Megbeszéljük az élet nagy dolgait, kicsit fölöttünk Mókula bikázza atomdurván le a stoppját. Nem vigyorog... "Kicsit félek" válaszolja a kérdésemre. "Lesz még kitettebb is :)" mondom, de persze nem vészes az egész, Kammer mesteri beszerelésének köszönhetően. Az akna alján furulyaszó, majd már csak a PMR rádiókon keresztül tömjük egymásba a hülyeséget. Még jó hogy van. Nemsokkal 11 után már mindenki lent van, Markó, HerrHoll és Böbbenet már el is húztak a Saturnba térképezni. Majd teleakasztgattuk a biciklironcsot slószokkal, és elindultunk kirándulni a nagy hodály terekben. Ment persze a fotózás is, Pöcker küzdött az idegekkel, Cucc Ádám pedig megállás nélkül lökte a fotózós ötleteit a pajesza mögé. A csónakázás nagy sikert aratott, szegény Törzsutas csónakja szénné lett fotózva. "A csónak csak szülői felügyelet mellet használható" -értelmezi Takker a feliratokat, Börcsök persze egyből leközli, hogy az ő anyukája nincs itt. Nade mindegy. Lerobbantott tetejű szifonokban enyhíthetünk az előírásokon. Aztán lassan eljutottunk a folyóhoz. A barlangban egyébbként mindenhol valami iszonyú nagy áradás friss nyomai látszódtak, a folyóhoz képest még egész magasan is teljesen friss üledékek vannak. Nagyobb, évekig ugyanott pihenő farönkök eltűntek, illetve lerakott szemetek is egész meglepő helyeken vannak. Visszafelé a társaság nagyrésze kiindult a barlangból, a Markóék viszont még bőven térképeztek, ezért páran visszamaradtunk, hogy a kiszerelést a 20 éves tökök klubja (Sárki és Cuccádám) csinálják. Volt időnk, a Pöcköt kapacitáltuk, hogy csináljunk sok-sok fotót, kisérletezzünk velük. Ilyen sem volt még eddig, hogy Pöcköt csesztetni kelljen hogy csináljunk már fotókat... Aztán a bejárati akna alján végül összefutottunk a térképezős csapattal. Böbb úgy nézett ki, mint egy bányában fossádolgoztatott etióp kisgyerek, HollBalázs pedig... hát el volt csigázódva. Mondom magamban kész a csávó. Vállát veregetve bíztattam, hogy a neheze még hátravan... aztán amikor már az akna felső harmadában volt, PMR rádión keresztül megdumáltuk, hogy a cél a küzdés maga. A kiszerelő húszéves tökök klubjával hármasban éjjel 3 felé érkeztünk a tűz köré. Soha életemben semmit nem vártam még ennyire mint azt a tüzet, annyira szénné fagytam az akna tetején ácsorogva. Zsírparti, vihogás, aztán alvás az abszolút nulla fokot közelítő természet kopogósra fagyott ölén.

Hétfőn
A jó hosszú reggeli napsütéses, melegedéses, táborbontós szüttyögés után elhúztunk a kötélmosó helyünkre, és rendberaktuk a cuccokat. Majd a ravatalozó mellett szépen mindenki mindenkitől ebúcsúzott, és elindultunk hazafele.

***

Ugye azt etted meg, amit megrágtam? -Kérdezte Marcsi a tűz mellet ülve egy dobozos desszertről.
Mondom: igen.
Köszi! -válaszolta megkönyebbülten.
Ez volt az a túra, ahol éjszakánként mínusz 10 fok volt, ahol fönt felejtettük a fúrószárat, ahol Böbikéből szellemi vezető lett, ahol Kamilla a slószfelvétel után 2 perccel közölte hogy pisilnie kell, ahol a Pöcökből volvós csávó lett, ahol Lannácskának nem ugrott ki a térde, ahol megalakult a 20 éves tökök klubja, ahol egy szupermarketes mellényúlás miatt egész hétvégén málnás és epres illatú "buzivizet" ittunk, ahol egy olyan videő készült HB faaprítási módszeréről, amit a legközelebbi önéletrajzába egy CD-n mellékelni fog, ahova Takker már nem hozott egy darab gumicukrot sem, ahol Markó gumicsizmában és tréningruhában pakolászott a nullkilométeres Volvo kabrió csomagtartójában, ahol "MűBÚTORASZTALOS" szóval készült a csoportkép, ahova Mókula mégis eljutott, ahova Böllér viszont nem jutott el, és ahova a Börcsök is elkísért minket.

***

Tök jó lenne a PF előző generációinak a Kosshutos tapasztalataival felvértezve tudományos kutatásba kezdeni ezen a környéken. Hatalmas titkok vannak itt a föld alatt. Ez most provokáció. Akinek inge, vegye magára.

lac

Na hát túléltem. Az akna felfelé nem volt olyan nehéz, mint elötte gondoltam. Hála Laccnak, aki átvállalta a mérőcuccos beget. (Biztos azt hitte az akna alján elcsigázott tekintetemet látva, hogy meg fogok halni... Én is.) De hát este 10 óra tájban már hogy nézzen ki az ember. 8 óra térképezés után. Meg a Saturn vizes aknája után. De nem fáztam. Kint viszont döntenem kellett: vagy elrohanok a táborba átöltözni, vagy odafagyok a vizes csizmámba. Inkább mentem. Megérte.

A barlang félelmetes méreteivel és lehetőségeivel. A Szlovéniai tavasz. A társaság. Köszönet a szerverésért Laccnak. Kamillának és Markónak a beszerelésért (azért szombat este ők is el voltak csigázva). És a 20étk-nak a kiszerelésért. Már tudom legközelebb mit kell vinni...

HB

Saturn: iszonytató bűz. puha agyag alatt hordalék, avar, faágak és tönkök. szemét, zacskók, flakonok, kék tornacipő. kerti szkolopentrák és párzó bogarak. feketére bomlott fehér kalaposgomba telepek. hatalmas dübörgés és fekete rothadó tócsák.

két kedves ember, disznó, pda.

Böb

Fotógyűjtemények:

2003 - 2011 © Papp Ferenc BKCs - desIgn:ALTAIR